A Pest Megyei Sportszelet Online készített interjút utánpótlásedzőnkkel, Horváth Áronnal!
PEST MEGYEI UTÁNPÓTLÁS
Horváth Áron élethosszig tervez a labdarúgásban
Noha csak július 30-án lesz 25 éves, azaz jócskán a pályán belül is lehetne még a helye a felnőttek mezőnyében, ám Horváth Áront (a képen), a Pilisvörösvári UFC utánpótlásedzőjét ma már sokkal inkább a tréneri munka az, ami foglalkoztatja, s amely mellett egész életében szeretné elkötelezni magát. Nem véletlenül, hiszen elsőéves gimnazista kora óta, azaz csaknem tíz esztendeje annak, hogy belekerült a ,,vérkeringésbe” a pilisvörösvári egyesület berkein belül, s amelynél a bozsikos korosztályokon túlmenően az U14-és U15-ös garnitúra is hozzá tartozik.
– Labdarúgóként minimális kitérőkkel ugyan, de vitathatatlan a kötődése Pilisvörösvárhoz. Ez tudatos volt, vagy nem is nagyon szeretett volna innen eligazolni?
– Abszolút ezer szállal kötődöm az egyesülethez, a minimális kitérő is csupán egy egyszezonos kölcsönadás volt, ahol a teljes kerettel együtt kerültünk a budapesti Gázművek kötelékébe. Nem voltam annyira kiemelkedő játékos, hogy bárki elcsábítson, illetve a fejemben sem fordult meg a távozás gondolata. Pilisvörösváron elképesztően jó közösségi élet alakult ki a futball körül, amelyben több száz gyerek között nekem is volt szerencsém felnőni. Ez nem az a hely, ahonnan bárki is elvágyódna, megszámlálhatatlan szép pillanat van a hátam mögött, mint vörösvári futballista.
– Az edzősködés mikor lépett be az életébe?
– Mindig is jobban érdekelt a futball az oldalvonal mellől, általános iskolás koromban állandóan statisztikákat, átigazolási híreket bújtam és minden hétvégén én magam is összeállítottam a kedvenc együttesem kezdő tizenegyét. Viszont arra, hogy ez miként vált valósággá, talán az elnökünk, Bilau Csaba jobban tudja a választ, hiszen ő keresett meg és kezdett el foglalkoztatni. Az első emlékem elsős gimnazista koromban egy őszi szüneti tábor volt, ahol besegítettem neki. Labdát szedtem, pályát felügyeltem, végeztem a feladatokat, ahol tudtam, de ez is már kb. tíz évvel ezelőtt lehetett.
– Bilau Csaba, a PUFC elnöke említette nemrég, hogy Pilisvörösváron nem a „szokványos” módon folyik a szakmai munka az utánpótlás vonatkozásában. Ennek mi a lényege, hogyan épül fel a helyi rendszer az edző-korosztály viszonylatban?
– Ezt megerősíthetem, valóban kicsit más a képzési rendszer nálunk, mivel az U14-ig nincsen kifejezett vezetőedzője egyik csapatunknak sem. Az edzéseken két-három fő foglalkozik a játékosokkal, így sokkal több figyelem jut egy-egy labdarúgóra. A másik dolog, amit kifejezetten kedvelek nálunk, hogy minden Bozsik-korosztályban négy edzés van meghirdetve egy hétre, így mindenki megtalálja a számára megfelelő időpontot, és nincs olyan kisgyermek, aki azért nem választ minket, vagy a labdarúgást, mert nem fér bele az időbeosztásába.
– Amikor hétvégenként meccselni szokott, mely korosztály(oka)t irányítja?
– Az egyesület főállású edzőjeként szinte minden Bozsik-tornán ott vagyok valamelyik korosztályunkkal, emellett vezetőedzőként tevékenykedem az U14-es és az U15-ös együtteseinknél.
– Jelenleg is játszik a „megye-hármas” ’vörösvári együttesben. Hogyan tudja összeegyeztetni ezt az edzősködéssel?
– Különösebben nagy logisztikát nem igényel már részemről, hiszen a felnőtt futball manapság már nem meghatározó számomra, ugyanis ebben a szezonban eddig mindössze két mérkőzésen játszottam néhány percet idén, sajnos összeegyeztethetetlen a munkámmal és a családi életemmel.
– Visszakanyarodva az utánpótláshoz: kik és mely korosztályban számítanak a legígéretesebb tehetségeknek, s akikkel ön foglalkozik az egyesületnél?
– Büszkén mondhatom, valamennyi korosztályunkban akadnak olyan játékosok, akik nemcsak az edzéseken, de a bajnoki meccseken, a Bozsik-tornákon is tudnak kiemelkedően teljesíteni. Nagyon nehéz egy-egy személyt mondani, hiszen minden gyermek más és más erényekkel rendelkezik, de leszűkíteném a két, bajnokságban játszó csapatomra a kérdést. A kisebbek, az U14-esek közül Kárász Miklóst, Kővári Barnabást és Szabados Kristófot emelném ki, ők épp az elmúlt hétvégén is kiválóan teljesítettek az egy évvel idősebbek mezőnyében is. A nagyobbak, az U15-ösök közül két olyan labdarúgómat emelném ki, akik nem csak a korosztályukból, de a bajnokságból is kiemelkednek, ők Szakszon András és Ruzsa Patrik.
– Van közöttük olyan, aki(k) már a felnőttek között is kipróbálhatták magukat?
– Örömmel tölt el, hogy korábbi tanítványaim közül néhányan már bemutatkozhattak a felnőttek között is, sőt Szakszon Ádám 16 éves kora ellenére, fél év után már kihagyhatatlan a kezdőből. Az elmúlt héten – csereként, egy félidő erejéig – Major-Moravecz Ármin is bemutatkozhatott a legnagyobbak között a Pest Megyei Kupában a Gyömrő ellen. Remélem az előző kérdésénél említett játékosok néhány éven belül ugyanilyen fontos tagjai lesznek majd felnőtt keretünknek.
– Távlatilag milyen tervei vannak még a labdarúgás terén?
– Fiatal korom ellenére már egy évtizede annak, hogy belekerültem az egyesület életébe, szeretnék továbbra is fejlődni és újabb edzői képesítéseket szerezni. Addig is, amíg ez megvalósul, szakmai anyagokkal, könyvekkel folyamatosan képzem magamat. Egész életemben szeretnék a labdarúgással foglalkozni, főleg gyerekekkel. Célom, hogy minél több kész futballistát adjak ki a kezem közül, és pozitívan hozzájáruljak a testi és szellemi fejlődésükhöz.
Kovács Krisztián