Első idei edzőmérkőzés
Szombaton (02.09.) játszottuk le a téli felkészülési időszak első edzőmérkőzését a Dunakanyar SE U13-as csapatával. A helyenkénti egy év korkülönbség a “javunka” ne tévesszen meg senkit, hiszen ellenfelünk korosztályának legmagasabb osztályában (NB I.) szerepel hétről-hétre, 10+1-ben, normál pályaméreten, ami ránk csak fél év múlva vár. Viszont a felkészülést nem lehet elég korán kezdeni, mivel a hosszútávú céljaink a nagypályás játék taktikai elemeinek elsajátítása és a gyerekek folyamatos fejlődése, felkészítése, ezért az előttünk álló három edzőmérkőzést is nagypályán fogjuk lebonyolítani.
A mérkőzésre készített minden tervemet és elképzelésemet csapatkapitányunk Major-Moravecz Ármin betegségével annulálta, hiszen azon kívül, hogy szűrő középpályásként a játéka meghatározó, de jelenléte és magabiztossága állandó segítség a fiatalabb csapattársai számára.
Sok tervezés és a rendelkezésemre álló játékosok képzettsége, stílusa alapján a 4-3-3-as felállást választottam, ami talán a legközelebb áll hozzánk és jó kiindulási alap lehet a jövőben.
Tehát ilyen összetételben játszottuk le a mérkőzést, ahol a főbb taktikai elemek szinte kivétel nélkül működtek. Ilyenek voltak például: a belső középpályán kialakított létszámfölény és a sok kényszerítő, illetve a szélső támadóink visszazárása védekezésben, ami nem kevés energiát igényel. Viszont a labdakihozatalok elég döcögősen indultak, nem csak ellenfelünk agresszív letámadása miatt, hanem saját hibákból: nem álltunk fel időben a helyünkre és az átmenetek sem mentek olyan jól mint ellenfelünknek.
Ettől függetlenül jól kezdtük a mérkőzést, két ízben is megszerezhettük volna vezetést, először Kutala Miron hagyott ki egy órdítóan nagy ziccert, majd Ordasi Marcell centerezéséről maradtunk le középen, így a labda érintés nélkül gurult végig az ötösön. Ellenfelünk ezekre jól reagált és két gyors egymást követő távoli lövéssel megszerezte a vezetést, sajnos kapusunk ezeknél tehetetlen volt. A legbosszantóbb jelenet (számomra) a félidő vége előtti harmadik gól volt, amikor a mérkőzésen először és utoljára nem zárt vissza az aktuális szélső támadónk és a helyén egy betörés után az ellenfelünk nem hibázott.
A második félidőben kicsit bátrabb játékot láthattunk a fiúktól, ami bíztatásra ad okot sőt… Könye Nátán egy les gól után egy érvényes találatot is jegyezhetett egy szép egyéni akció végén.
Nagyon tanulságos mérkőzés volt számunkra, hiszen egy hasonló felfogású csapattal mérhettük össze az erőinket és aminek különösképp örülök, hogy a gyerekek testközelből láthatták azt a fajta labdakihozatalt, átmeneteket, kényszerítőjátékokat, helyezkedéseket, amelyek az én elképzelésemben is szerepelnek és a célunk: hasonló taktikai fejlettséggel nekifutni nyártól a nagypályás bajnokságnak!
Büszke vagyok a srácokra, mert úgy gondolom méltó ellenfele voltunk magasabban jegyzett ellenfelünknek és külön öröm számomra, hogy minden csapatrész mutatott pozitív és bíztató jeleket, továbbá minden egyes játékosom akart és tudott hozzá tenni a találkozóhoz.
Az eredményt csupán tájékoztató jelleggel közlöm, mivel egy utánpótlás csapatnál a gyerekek fejlődése a legfontosabb és ez nálunk sincs másképp! (Köszönjük Egervári Zsoltnak, Somogyi Gábornak és csapatuknak a lehetőséget!)
Dunakanyar SE 3-1 Pilisvörösvári UFC
Gólszerzőnk: Könye Nátán
Hajrá PUFC!